Elhunyt párom emlékére.
Ugye tudod ,hogy szeretlek mert ,ajándék mi voltál!
Felriadok esténként,mert úgy érzem ,hogy szóltál!
Én még nézem az ajtót,várom ,hogy belépj rajta!
Csak a keserûség ,mi szívemet marja!
A szép emlékek,mint a könnyek,az út porát mossák!
Nincsen ima,nincsen Isten,ki nekem Téged visszaadna!
Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat.
Könnyű ide belépni, de nincs kijárat.
Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét.
Emlékembe bekúszik egy szomorú emlék.
Az életem, az álmom , minden boldogságom voltál.
Amíg élek, örökké szeretlek, soha nem feledlek!
Ki fontos neked, öleld át -
hadd érezze szereteted!
S ha már nem lesz rá alkalmad,
bánhatod, hogy nem tetted meg!
Most tegyél jót másokkal, hogy
mindig szeretetben élhess:
S egyszer Érted is lobogjon
tengernyi gyertya és mécses!
Ha felnézek az égre, az Õ arcát látom, Mintha mosolyogna, s enyhül aggódásom. Látom a csillagok közt, fényesen ragyog. Csak azt sajnálom, hogy én nem vele vagyok. Lennék inkább százszor vele, odafönn az égben, Mint idelent nélküle, az örök szürkeségben.
A színek itt megkoptak, minden élettelen, Nélküle nincs öröm, a bánatom végtelen. Ez a legnagyobb fájdalom, mi engem érhet. Istenem! Segítsd õt, csak arra kérlek! Légy vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem, Istenem! Te tudod mennyire szerettem
