Elhunyt szeretteinkért
Véget ért egy út, az életednek útja, elmentél most tőlünk egy hideg-rideg útra!
Égjen itt most minden gyertya a Te emlékedre,
ígérjük hogy nem felejtünk, őrzünk egy életre!!!
Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod õket.
Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felõled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.
Akit szeretünk miért hagy itt?
Istenem Miért megy el?
Hisz õ is csak Tebenned hitt
Istenem Miért megy el?
Hisz õ is csak Tebenned hitt
Mondd akkor mért’ vitted el?
Emlékszel mit mondtam? bárhova is megyek
nem hagylak el sohasem...
töröld meg a szemed, súgok valamit neked:
Szeretlek a síron túl is kedvesem!
nem hagylak el sohasem...
töröld meg a szemed, súgok valamit neked:
Szeretlek a síron túl is kedvesem!
Életünknek egén fénylõ csillag voltál,
Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál,
Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,
Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.
Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál,
Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,
Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.
Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked.
Alszol mozdulatlan.
Hiába zümmög a szél.
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked.
Alszol mozdulatlan.
Hiába zümmög a szél.
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.
"Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát,
Gondolj most arra, ki fentrõl vigyáz rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre."
Gondolj most arra, ki fentrõl vigyáz rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre."
Sírhatnékom van amikor eszembe jut,a szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy õ beszél.
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy õ beszél.
Sok idõ mi elmúlt már, de szívemben itt maradtál.
Az élet múlik, de az emlékek élnek,
s míg élünk õrizzük õket.
Az élet múlik, de az emlékek élnek,
s míg élünk õrizzük õket.
Angyalok suhannak gyertyaláng fölött,
a jövõ elõtt, a múlt mögött.
Emlékszem azokra kik nincsenek közöttünk,
talán lelkük röppen itt fölöttünk.
Törékeny angyalként vigyáznak ránk,
mindegyik lélekért,égjen egy láng.
Így õrzöm õket szívembe zárva,
ég értük esténként egy gyertya lángja!
a jövõ elõtt, a múlt mögött.
Emlékszem azokra kik nincsenek közöttünk,
talán lelkük röppen itt fölöttünk.
Törékeny angyalként vigyáznak ránk,
mindegyik lélekért,égjen egy láng.
Így õrzöm õket szívembe zárva,
ég értük esténként egy gyertya lángja!
Nézd a könnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon!
Kint esik az esõ, kopognak a cseppek a sírodon.
El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.
Fájó szívvel gondolok reád minden keserves nap,
Minden pillanat ajándék, amit az emléked ad.
Kint esik az esõ, kopognak a cseppek a sírodon.
El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.
Fájó szívvel gondolok reád minden keserves nap,
Minden pillanat ajándék, amit az emléked ad.
Fáj....,
de sírni nem tudok...,
belül sír a szívem...,
és ez sokkal rosszabb hidd el.
A szemem meg tudom törölni,
de a szívemet...,
a szívemet nem...
de sírni nem tudok...,
belül sír a szívem...,
és ez sokkal rosszabb hidd el.
A szemem meg tudom törölni,
de a szívemet...,
a szívemet nem...
„Tehát vége...
Sosem láthatlak többé...
Sosem ölelhetlek többé...
Sosem foghatom a kezedet többé...
Sosem símogathatom meg az arcodat többé...
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké.”
Sosem láthatlak többé...
Sosem ölelhetlek többé...
Sosem foghatom a kezedet többé...
Sosem símogathatom meg az arcodat többé...
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké.”
Valaki elment, akit szerettem. Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott.
Láttam õt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott.
Láttam õt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem.
Ma sírva keltem fel, éreztem a jelenléted.
Mintha élnél s próbára tennél.
Szeretlek-e még téged.
Álom volt most már tudom.
Még kell egy kis idõ míg megszokom,
Nem akkor vagyok veled, mikor én akarom.
S mikor eljön a reggel, jön vele a bánat s fájdalom,
Hiányzol SZERETLEK nagyon!
Mintha élnél s próbára tennél.
Szeretlek-e még téged.
Álom volt most már tudom.
Még kell egy kis idõ míg megszokom,
Nem akkor vagyok veled, mikor én akarom.
S mikor eljön a reggel, jön vele a bánat s fájdalom,
Hiányzol SZERETLEK nagyon!
Tudod ugye, bennem élsz!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!
Mindig itt leszel,
A szívem átölel,
Amíg élem az életem!
Te mindig elkísérsz,
És mindig bennem élsz,
Mindig itt élsz majd velem!
