Emlékükre
Volt valaki, kiért átsírok sok éjszakát,
Volt valaki, kit nem pótolhat senki más.
Volt valaki, kit mindennél jobban szerettem,
Volt valaki, kiért odaadtam volna az életem!!
Lehajtom fejem fejfádra,
szemembõl az emlékezés könnye csorog.
Szívembe szúrnak, emlék szilánkok,
Jéggé dermednek fenn a csillagok.
Magam mellé ültetem a csendet,
s rád emlékezem,
nem látja senki a sötétben,
hogy könnyes a szemem...
...S nem érti más, csak te,
hogy a könnyek sóhajok,
nélküled még mindig
szomorúan ébrednek a holnapok.
És van olyan perc, mely
ázottan int búcsút a mának,
s olyanok is vannak,
mik érted kiabálnak....
...Hiányzol!
Hiányzik veled az élet.
Álmatlan éjszakákon
magamnak mesélek.
Baldachinos ágyba
fektet a pillanat,
s csak képzelem, hogy karjaid
újra ringatnak....
A csillagok hívták Õt maguk közé.
Nincs oly dolog,mi feledtetné.
Drága kincsként õrizzük emlékét.
Rávéssük szívünkre az Õ arcképét.
Áldásért könyörgünk szellemének.
S egy másik életben
majd együtt leszünk végleg!
Álmokra várok minden este,
De csak várok reménykedve.
Nem jönnek, mint ahogy Te sem
S a valóság súlya a legnehezebb.
Semmi nem olyan nélküled,
Magányosan járom a régi helyeket,
Kereslek, kereslek
És a szívemben talállak meg!
Neved az álmatlan tengerre írom
Virraszt velem örökös éber álom.
Velem vagy mindig,még ha nem is látlak
S mig élek hazavárlak,....
A fájdalom, mi kibírhatatlan,
A kötõdés, mi leírhatatlan.
Szívünkben gyertyát gyújtunk,
Hogy jobban lássuk a múltunk.
Fejet hajtunk, majd felnézünk az égre,
Talán majd egyszer megnyugszik a lelkünk végre!
"Azt mondják,hogy a szív égõ sebére
legjobb gyógyszer a száguldó idõ.
Én elhiszem
de egyre inkább érzem,hogy az a sebhely
egyre nagyobbra nõ!"
Szememben már ágya van a könnynek,
Lefektettem õket, mégis elõjönnek.
Peregnek arcomon, s a szívemig elérnek,
Nem kérdezem, mert tudom, titkon mit remélnek!
Még mennyi szép ígéret,
Mennyi csoda, ami várt volna rá.
Nélküle nem teljesülhet soha már,
És itt maradtam én is álmok, remények nélkül.
Rám sem várnak már ígéretek, csodák,
Csak könnyek, kérdések és szomorúság!
Most magam elé képzelem mosolygó szemed
És nem tudom elhinni: elvesztettelek!
De a szívemben él még a remény,
hogy egyszer találkozunk mi még!
Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,
Ahová csak visz az út, vissza sosem jönnek.
Ki itt maradt a szívét bánat járja,
Fájdalmas sóhaj száll az éjszakába!
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,
Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem.
Jókedv és vidámság mind ez csak álca,
Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa
Nyitott vagy csukott szemmel, de látlak,
Nem számít, hogy éppen hol vagyok
Nem számít semmi: megtalállak,
Mielõtt elfogynak a napok.
Nem tudom, hogy mikor, hogyan vagy hol,
Nem tudom, majd lélegzek- e még,
De egyszer, valahogy és valahol,
Hol összeér a föld és az ég;
Találkozunk még!!!!
Feléd fordítom arcomat, mert tõled
hullhat rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor a közeledbe érek,
már azt hiszem: most... most elértelek!
Szeretnélek még látni,
Meggyógyítna egy pillanat.
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
Csak láthatnám arcodat.
"Felidézném ha tudnám, de van ami még fogva tart,
Nem felejtelek el, Érted ég a gyertyaláng,
Mutatja az utat Neked, ha visszajössz majd megtaláld
A helyet ahol ezer szív fájdalma, könnyekkel vár.
Álmomban mindig együtt vagyunk.
Mert az eszem tudja de a szivem elfogadni sosem fogja
Ezért mig élek ....várlak haza.
Apró gyertyák fénye lobban,
tündöklõen fénylik,
Szivembõl az emlékkönnyek
Az arcomon gördülnek végig.
Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
A könny és a szeretet édestestvér,
Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér.
Ki sosem sír, az sosem szeretett,
Mert a könny és a szeretet egy napon született!
