Gyertyák angyalok
Hiányod csendje átölel minden reggel,
Minden napban érzem, hogy hiányzol nekem.
De az emléked vigaszt ad, és fényt gyújt,
Örökké velem vagy, míg dobban szívem.
Hiányod fáj, minden perc üres,
Nevetésed hangja már csak emlék.
Szívem téged keres minden éjben,
Örökké velem élsz, kedves lélek.
A szívem üres, ahol te egyszer jártál,
Minden mosolyod, minden ölelésed eltűnt.
Minden perc nélküled hosszú és hideg,
Bennem él a fájdalom, amíg lélegzem.
Mikor itt voltál, minden könnyem elillant,
Nevetésed fényt hozott minden pillanatba.
Most a világ üres, és szívem fáj,
De minden emléked örök lángként él.
Sírva emlékszem minden ölelésedre,
Minden szó, amit egyszer súgtál nekem.
Bár tested nincs már itt, lelkem keres téged,
És minden nap fájón kiáltom a neved.
A napok hosszúak nélküled,
Az éj fájdalmasan csendes.
De minden emléked, minden mosolyod
Fényként ragyog szívem sötétjében.
Minden könnyem rólad mesél,
Minden sóhajod bennem él.
Hiányod fáj, de tudom jól:
Örökké szeretlek, örökké őrzöm a lelked.
Eltűntél, de minden napban ott vagy,
Minden mosolyod, minden szó, amit mondtál.
Bár nem jössz vissza soha,
A szereteted örök, és kísér minden pillanatban.
Mikor veled voltam, minden perc öröm volt,
Nevetésed fényt hozott a legsötétebb órákban.
Most csendben állok, kezem üresen nyújtom,
De szívem őrzi minden pillanatot, örökké.
A csendben hallom a hangod,
De mikor odafordulok, már üres a helyed.
A világ nélküled sivár és hideg lett,
S a szívem minden dobbanása fájdalmasan rezeg.
