Gyászképek
"Ti, kik elmentetek, mindig velünk lesztek,
Szívünk zegzugában soha el nem vesztek.
Álmunkban jöttök, mi boldog könnyekkel kelünk,
S tudjuk, mindig itt vagytok, s lesztek velünk."
Visszaadom tested,pihenj hát kedves,
Álmodd azt a csendben,
hogy szép volt ez a világ.
Érzem ,hogy itt vagy még most is velem,
bennem élsz tovább,míg dobog a szívem!
Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szeretõ, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!
Csak nézek az égre és Õ jut eszembe, Õ és minden cselekedete.
Van egy dolog, amit tudok: Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, és Õ már fogja is a kezem.
Az álom véget ér, én egyedül vagyok, de még mindig az Õ hangja az, amit hallok.
Újra könnyes szemmel nézek az égre: HIÁNYZOL!! Ezt suttogom halkan az égbe!
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Nincs oly nap, hogy ne jutnál eszembe,
Már most tudom, hogy soha nem leszel feledve.
A nappalt még viselem, de az éjszaka kegyetlen,
Álmomból gyakran sírva ébredek, mert nem vagy itt mellettem.
A gyertya ég
könnyektol ázva,
lelekedre odafenn
angyalok vigyáznak!
Már nincsenek szavak
melyeket suttog a szád,
ma is lehajtott fejjel
emlékezek rád!
Csendben állok, emlékezem…,
Nem halt Ő meg, még mindig él – nekem…,
Messze ment, hol el nem érhetem,
Élete úgy múlt el, mint egy pillanat,
de emléke szívünkbe örökre megarad.
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Kisért a csend,
Vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba,
Láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még,
Õrizem a kezemen,
Könnycseppek gyász- harmata,
Emlékezõ szememen.
Még nem búcsúztam el csak épp elszakadtam,
csak épp megfojtottak ,lenyelt könnyeim,
még nem búcsúztam el,csak beléd haltam,
még utánad kapkodnak, görcsösen kezeim,
Még nem búcsúztam el,hát gyere vissza,
s ne mond nekem,hogy nincs visszaút,
vagy ha nem találsz ,én megkereslek,
s a halál ellen viaskodom
Még nem búcsúztam el,hát ölelj engem,
lázas könnyem áztatja ingedet.
Még nem búcsúztam el, suttogom elhalón,
de hiába várok ,már nem jön felelet
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem õt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdõn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
Szemünkben tükrözödik tekintete még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élsz tovább, bennünk ....örökké.
Miért vett el Téged az ég?
annyira kellenél még
Nélküled üres, sivár az élet
Könnyezem...a múltunkon merengek.
