Gyászképek angyalok
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messzirõl kéklõ nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint hiányod könnyhúrjain hegedül.
Hiány
Nincs oly nap, hogy ne jutnál eszembe,
Már most tudom, hogy soha nem leszel feledve.
A nappalt még viselem, de az éjszaka kegyetlen,
Álmomból gyakran sírva ébredek, mert nem vagy itt mellettem.
Álmomban veled élek
Míg alszom, álmom lesz élettered,
és ebben az életben veled leszek,
mert reggel kinyitva mindkét szemem,
egyedül vagyok és nem vagy velem.
A gyertya ég
könnyektol ázva,
lelekedre odafenn
angyalok vigyáznak!
Már nincsenek szavak
melyeket suttog a szád,
ma is lehajtott fejjel
emlékezek rád!
Csendben állok, emlékezem…,
Nem halt Ő meg, még mindig él – nekem…,
Messze ment, hol el nem érhetem,
Élete úgy múlt el, mint egy pillanat,
de emléke szívünkbe örökre megarad.
Egy mese volt, egy pillanat
egy álom tán, mely megszakadt,
hogy volt egy kéz, mely ringatott,
és volt egy dal, mely altatott,
és volt egy szív, egy drága szív,
mely itt hagyott.
„Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok…
szaladnék feléd, sietnék
hozzád,… de sajnos már nem tudok.
Ha majd leszáll az éj válassz
magadnak egy szépen fénylO csillagot…
az a fénypont vigyáz majd rád..
ha hiszed azt, hogy ott vagyok….
Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél,... örökké a szerelmed maradok!!!
Ha behunyom szemem, látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél,... örökké a szerelmed maradok!!!
Valaki elment, akit szerettem. Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem.
Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szerető, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szerető, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!
Csak nézek az égre és Ő jut eszembe, Ő és minden cselekedete.
Van egy dolog, amit tudok: Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, és Ő már fogja is a kezem.
Az álom véget ér, én egyedül vagyok, de még mindig az Ő hangja az, amit hallok.
Újra könnyes szemmel nézek az égre: HIÁNYZOL!! Ezt suttogom halkan az égbe!
Van egy dolog, amit tudok: Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, és Ő már fogja is a kezem.
Az álom véget ér, én egyedül vagyok, de még mindig az Ő hangja az, amit hallok.
Újra könnyes szemmel nézek az égre: HIÁNYZOL!! Ezt suttogom halkan az égbe!
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Könnycsepped zuhan az égből
keres minket szüntelenül
de nem talál meg minket soha
mert porba hull és így ér véget az útja
Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!
keres minket szüntelenül
de nem talál meg minket soha
mert porba hull és így ér véget az útja
Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!
Hampuk Zoltán
Esőcsepp
Eső az arcon,
és remegés a hangom,
most könnyem csorog.
Csorogj, bánatom,
távozott az angyalom.
Hiány leteper.
Sebzett a lelkem,
nekem már gyógyír nincsen!
Elveszett kincsem...
Itt volt s szeretett,
hamu lett... a mennybe ment.
És vár ott engem.
Esőcsepp
Eső az arcon,
és remegés a hangom,
most könnyem csorog.
Csorogj, bánatom,
távozott az angyalom.
Hiány leteper.
Sebzett a lelkem,
nekem már gyógyír nincsen!
Elveszett kincsem...
Itt volt s szeretett,
hamu lett... a mennybe ment.
És vár ott engem.
Egy gyertyaláng megidéz egy lelket,
csak egy láng,de felidéz sok szép emléket.
Nincs hangja,nem beszél,nem zenél,
de a hang jó a lelkedhez,s szavak nélkül is beszél.
