Gyászképek
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk!
„Ha majd sírom mellett állsz,
s engem többé nem látsz,
írd a homokba csendesen:
Öt valaha szerettem!
Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Õ, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Õ, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Õ ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Õ vígasztal, ha sírni lát, mert Õ vigyáz rád!
Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Szeretteink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás!
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.
Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihûlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.
A temetõben ezer gyertya lángol,
Sír a szél, mert kit szerettél, távol,
De õk Téged megtalálnak bárhol.
Csönd van, nyugodt a szél,
S halkan a füledbe súgja:
Akit szerettél, benned él!
Egy fényes kis csillag lettél az égen
s haláloddal kioltottad a fényem.
Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.
Egyedül hagytál... egyedül, magányban.
Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,
Miért létezik halál a világon,
Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet,
Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.
Ha fejfád mellett ég a gyertya,
Látjuk benne arcod,
Odaföntrõl-messzeségbõl,
Karod felénk nyújtod.
Vigyázol ránk most is,tudjuk,
Ugyanúgy mint régen,
Drága jó apám,
sosem feledünk téged!
