Gyertyák virágok





Minden mosolyod egy édes emlék,
Minden szavad a lelkemhez beszél.
Hiányod mély, de szereteted él,
Örökké velem vagy, minden pillanatban.






Az idő múlik, de a fájdalom marad,
a szívem örökre Téged kutat.
Nem látlak, mégis itt vagy velem,
örök emlék leszel szívemben.





Minden nap gondolok rád,
mert a szívem mélyén élsz tovább,
a szeretet soha nem múlik el.





Nélküled szegényebb a világ,
De bennem minden emléked él.
Szívem orzi minden szavad,
Szeretetem soha el nem apad.





Hiányod mély, mégis érzem,
Szívem minden dobbanásában veled.
Az emléked fényt gyújt csendben,
Örökké itt vagy, sosem feledlek.





A könnyek lassan hullanak,
De az emlékek mind itt maradnak.
Bár nem látlak, érzem szavad,
Szeretetem örökké megmarad.





Már nem látlak, de érzem, élsz,
A lelkemben tovább kísérsz.
Nyugalom, béke kísérjen,
Örökké itt vagy a szívemben.





Csendben őrzöm lépteid,
A szívem sosem feledi.
A szeretet, mit adtál nekem,
Örökre bennem megpihen.





Hiányod minden nap beszél,
A múltból egy darab ma is él.
S bár könnyem lassan lecsorog,
Szeretetem örökké ott lobog.





A szélben hallom hangodat,
Az égen látom arcodat.
Emléked mindenhol velem,
Soha el nem engedem.





Elcsendesült a hangod már,
De szívem szava hozzád száll.
Bár messze vagy, mégis közel,
Örökre itt maradsz velem.






Álmomban néha visszajössz,
S lelkem megint megnyugszik.
De reggel újra fáj a csend,
Mert tudom, többé nem leszel.





Nem látlak többé soha már,
De érzem, hogy vigyázol rám.
Az éj csendjében hozzám érsz,
És lelkem örökké őriz téged.





Az idő múlik, de nem feled,
Szívemben él az emléked.
Minden mosolyod bennem ragyog,
Szeretetem egyre nagyobb.





Egy darab szívem ment veled,
De itt hagytad a szereteted.
Hiányod csendje fáj nagyon,
De őrizlek minden napon.





Bár nem vagy itt, mégis érzem,
Hogy szívem mélyén velem élsz.
Az emlékeid fényt adnak,
És örökké kísérnek.



















































