Angyalok gyertyák virágok.
Az idő telik, de a fájdalom marad,
a szeretet nem múlik el,
mert örökre a szívemben vagy.
Csendes az este, gyertya ég,
a szívemben ma is te vagy a fény,
örökké szeretlek.
A csendben hallom a neved,
a hiányod minden nap fáj,
de a szívem őrzi mindörökké.
A szél suttogja a neved,
a virág hajlik meg előtted,
a szívem örökre a tiéd marad.
Egy darab szívem elment veled,
egy darab itt maradt, hogy emlékezzen,
mert sosem múlik el a szeretetem!
Az idő nem gyógyít, csak tompít,
de a hiányod örökre bennem él,
mert a szeretet nem múlik el.
Nem látlak, de érzem, hogy itt vagy,
minden lélegzetem egy üzenet feléd,
s minden nap egy újabb emlék veled.
Egy pillanat alatt elmentél,
de az emléked örökké itt maradt,
mint egy fény, ami soha ki nem alszik.
El nem múló fájdalom,
örök hiány, örök szeretet,
így őrzünk téged, amíg élünk.
Minden nap gondolok rád,
a széllel üzenek az ég felé,
tudd, hogy itt lenn még mindig szeretlek.
A szívem minden dobbanása rólad mesél,
a hiányod örök, de a szeretet él,
míg újra látlak odaát.
Az éj sötétjében egy gyertya ég,
a fényét neked őrzi a szívem,
míg újra találkozunk odafenn.
A csend beszél helyettem,
szívem sír utánad némán,
de tudom, fentről rám mosolyogsz.
Egy virágot hozok ma érted,
mert mást már nem tehetek,
csak emlékezem csendben, szeretettel.
Mereven és szavak nélkül
Szólunk néma emlékéhez;
Ezüst könny gyűlik szemünkben,
S mind lehull majd sírkövéhez...
Minden csillagban téged látlak,
minden csendben hallom a neved,
hiányod örök sebet hagyott.
Egy halk ima száll az ég felé,
egy gyertya fénye világít az úton,
melyen egykor te jártál.
A hiányod éget, mint a tűz,
de a szeretetem erősebb nála,
mert a szívem mélyén élsz tovább.
A hiányod csendje körülölel,
a szeretetem még mindig él,
és átölel a gondolatban
