Viágok gyertyák.
Ott vagy minden nevetésben, a szerető ölelésben,
Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.
Minden percben és órában, itt vagy velem,
Tudom! Érzem! Bár szemem nem lát,
De a szívem érez...
Sírva kiáltom a neved,
De csak a csend válaszol.
Mégis érzem, hogy hallasz valahol,
Lelked velem marad, míg dobban szívem.
Üres lett a ház nélküled,
Csendjében hallom a hangodat.
Minden percben rád gondolok,
S szívem örökké őrzi arcodat.
Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod õket.
Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felõled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.
A csillagok közt kereslek,
Az égen látom mosolyod.
Ott pihensz, hol béke vár,
De én itt sírok érted tovább.
Az idő múlik, sebem marad,
A fájdalom bennem él tovább.
De a szeretet, mit rám hagytál,
Velem marad, amíg élek.
Csended hangosabb mindennél,
Hiányod szívem mélyén él.
Nem jössz vissza, tudom jól,
De bennem örökké itt vagy még.
Álmaimban újra látlak,
Mosolyogsz, mint régen.
Felébredek, s a fájdalom
Újra összetöri szívem.
A szél viszi nevemet feléd,
A csillagok hozzák fényed.
Bár nem vagy itt, tudom, hogy látsz,
És őrzöl engem fentről.
Nem vagy itt, s mégis érzem,
Körülölel minden emléked.
Hiányod fáj, de szereteted
Örökké bennem él tovább.
A szél hozza üzeneted,
A csillag őrzi fényedet.
Bár tested messze pihen már,
Lelked örökké bennem él.
Nélküled üres az otthon,
Némán állnak a falak.
De bennem él a mosolyod,
S az emlékeid vigaszt nyújtanak.
Emléked, mint gyertya lángja,
Halványan, de örökké ég.
Míg élek, őrzöm a szívemben,
És velem maradsz örökké.
Elvitte őt a csend örökre,
S magával vitte a szívem felét.
Mégis itt él minden pillanatban,
Őrzöm, amíg dobban a szívem.
Nem búcsúztam el, mert nem tudtam,
A szívem nem engedett el soha.
Ma is érzem, itt vagy mellettem,
S örökké kísér szereteted fénye.
Az idő múlik, de nem feledlek,
Szívemben őrzöm minden szavad.
Elmentél, de velem maradtál,
Örökké bennem él arcod és hangod.
Minden könnycsepp hozzád száll,
Mint halk ima az ég felé.
Bár messze vagy, tudom, hogy látsz,
S vigyázol rám odafentről.
A sírnál állva könnyem pereg,
Nevem suttogja a szél neked.
Nem feledlek soha, míg élek,
Hisz szívem mélyén örökké élsz.
