Gyertyák virágok angyalok.
A sírnál állva könnyem pereg,
Nevem suttogja a szél neked.
Nem feledlek soha, míg élek,
Hisz szívem mélyén örökké élsz.
Minden könnycsepp hozzád száll,
Mint halk ima az ég felé.
Bár messze vagy, tudom, hogy látsz,
S vigyázol rám odafentről.
Az idő múlik, de nem feledlek,
Szívemben őrzöm minden szavad.
Elmentél, de velem maradtál,
Örökké bennem él arcod és hangod.
Nem búcsúztam el, mert nem tudtam,
A szívem nem engedett el soha.
Ma is érzem, itt vagy mellettem,
S örökké kísér szereteted fénye.
Elvitte őt a csend örökre,
S magával vitte a szívem felét.
Mégis itt él minden pillanatban,
Őrzöm, amíg dobban a szívem.
Emléked, mint gyertya lángja,
Halványan, de örökké ég.
Míg élek, őrzöm a szívemben,
És velem maradsz örökké.
Nélküled üres az otthon,
Némán állnak a falak.
De bennem él a mosolyod,
S az emlékeid vigaszt nyújtanak.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek,
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett,
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Lehajtom fejem fejfádra,
szemembõl az emlékezés könnye csorog.
Szívembe szúrnak, emlék szilánkok,
Jéggé dermednek fenn a csillagok.
-Sajnos már csak Emlék vagy
S most már mindhalálig az is maradsz.
Olthatatlanul agyamba égetted magad
Feledés útján,örök akadályként haladsz!
Sok idõ mi elmúlt már, de szívemben itt maradtál.
Az élet múlik, de az emlékek élnek,
s míg élünk õrizzük õket.
Gyere hallgasd az esõcsobbanást,
Minden csepp, lehetne egy – egy gyertyaláng,
Rád emlékezik minden koppanás,
Milliónyi csillag ragyog már Reád. Érted égjen minden gyertyaláng,
