Szeretteink emlékére
Csak szeretnék felkelni, és rájönni arra,
Hogy ez nem más, mint rémálmok sorozata,
Hogy átölelhesselek százszor még, ezerszer,
És megígérd nekem, hogy soha nem hagysz el!
Hosszú útra mentél
Nem tudhatom hova,
Lelkem gyötrelmében élek:
Látlak még valaha?
Kétségek közt hajózom
Érzelmek nyugtalan tengerén,
Néha felejtődik a bánat
Míg új erőt ad a remény,
hogy találkozunk mi még..
Életünk gyöngyszeme voltál.
Mindennapon ránk ragyogtál,
Kimondhatatlanul fáj,
Hogy az élet nélküled megy tovább.
Szemünkben tükrözödik tekintete még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élsz tovább, bennünk ....örökké.
Könnyet csalsz szemembe,
Hogy érzem érintésed,
Csodás boldogság most,
Mit a szívemben is érzek.
Ne engedj el, kérlek,
Néhány pillanatig,
Addig vagyok boldog,
Míg érzem TE vagy itt.
Lelkem mély fájdalmában
mindig veled leszek
Soha nem feledlek,
nagyon szeretlek."
Miért vett el Téged az ég?
annyira kellenél még
Nélküled üres, sivár az élet
Könnyezem...a múltunkon merengek.
Gondolkodom,emlékezem
E bágyadt napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repűl át szívemen,
S szelíden, könyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.
Megkövült szívünkkel.
A múltba merengünk.
úgy fáj, hogy nem vagy itt.
Hisz annyira szeretünk!!!!!
A nappalok úgy telnek el mint egy álom
És minden éjszaka a reggelt várom
Talán ma lesz a napja, hogy vissza fogsz jönni
S úgy teszünk mintha nem történt volna semmi...
Távol vagy már tőlem :s a képeinket nézem,
ahogy látom a képeket, a múltat felidézem.
Régen milyen szép volt, olyan jó és tiszta
azt kérdem magamtól, hogyan hozzam vissza?
Számtalanszor újra látom képedet,
kedves emlék, elfeledni nem lehet.
Illatodat felém fujja a szél,
elmúlt szép napokról, RÓLAD mesél...
Szívem szíveddel együtt dobban,
Nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,
Többet érsz nekem, mint az egész világ!
Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,
Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.
Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.
Örök fájdalommal, örök szeretettel!
Ne gondold azt, hogy semmivé lettél,
Õrizzük azt, mit mondtál és tettél.
Ettõl van az, hogy szeretünk Téged,
Bárhol is vagy, nem érhet véget!
Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél,... örökké a szerelmed maradok!!!
Minden elmúlik
mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.
Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihûlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.
Egy fényes kis csillag lettél az égen
s haláloddal kioltottad a fényem.
Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.
Egyedül hagytál... egyedül, magányban.
Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,
Miért létezik halál a világon,
Hiszem, hogy nem hideg sírkõ lesz a felelet,
Hanem boldog folytatás az égben, a felhõk felett.
Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,
Itt vagyok látod, térdre rogyva.
Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,
S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet
Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,
Itt vagyok látod, térdre rogyva.
Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,
S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet
Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked.
Alszol mozdulatlan.
Hiába zümmög a szél.
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.
Két kezem összeteszemS a jó Istent úgy kérem,
Akit szívem nagyon szeret,Adja vissza nekem..
Megtanultam éjeken át,remegni,és félni,
én Istenem,jó Istenem,nélküle nem tudok már élni.
Térden állva fohászkodom,fordulj felém Istenem,
add vissza,nekem mert nélküle szenvedés az életem!!
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek.
A kín nem enyhül, bár telik az idő.
Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő.
Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem,
Nem maradt más nekem,
Csak képek, álmok, emlékek. . .
