Emlékükre
Nem félek attól, hogy valaki elhagy, mert már nem szeret.
Már elvesztettem azt az embert, aki a világon a legjobban szeretett engem...
És még mindig állok.
Csak akkor térdelek le, amikor meglátogatom őt, hogy közelebb legyek hozzá.
Elmentél..., s árva lett a ház,
Már nem tölti be kacagás,
Üres lett a szívünk,
Elemészt minket a gyász!
Nem ég már benned a szeretet lángja,
belül kihalt az érzelmek fáklyája,
de mi könnyeinkkel mindig eljövünk,
szeretetünkkel Rád emlékezünk!
Visszaadom tested,pihenj hát kedves,
Álmodd azt a csendben,
hogy szép volt ez a világ.
Érzem ,hogy itt vagy még most is velem,
bennem élsz tovább,míg dobog a szívem!
Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylõn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élõn
Tenélküled!
Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szeretõ, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!
Csak nézek az égre és Õ jut eszembe, Õ és minden cselekedete.
Van egy dolog, amit tudok: Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, és Õ már fogja is a kezem.
Az álom véget ér, én egyedül vagyok, de még mindig az Õ hangja az, amit hallok.
Újra könnyes szemmel nézek az égre: HIÁNYZOL!! Ezt suttogom halkan az égbe!
Az a sír a temetőben
Az a sír a temetőben, egy szomorú emlék.
Ha tehetném édesapám, minden nap mennék.
Mit adhatok néked, gyertyát és virágot,
Te már fentről nézed az egész világot.
Messze van a sírod, messze lakom tőle.
Nem tudok én sűrűn menni, ki a temetőbe.
Beton fedi sírodat, nem nő rajta virág,
Te nélküled drága lélek nehéz ez a világ.
Emléked az itt van velem, itt a szíved nálam.
Szereteted sugallata betölti a házam.
Gondolatban édes lelkem mindig veled vagyok,
Tudom, hogy a lelked itt van, csak a tested halott.
Gyertyalángok fénye hajladozva sistereg.
Apró szikráiktól lángra kapnak
tétovára sárgult, picinyke levelek.
...s az istenek esőkönnyel elmúlást siratnak.
Nincs oly nap, hogy ne jutnál eszembe,
Már most tudom, hogy soha nem leszel feledve.
A nappalt még viselem, de az éjszaka kegyetlen,
Álmomból gyakran sírva ébredek, mert nem vagy itt mellettem.
